Andi blogja

"A mama azt mondta, hogy minden nap történnek csodák, nem mindenki hiszi el, de történnek, az biztos." (Forrest Gump)

Ezt az idézetet megosztottam ma a FB oldalamon, és akkor még nem is gondoltam, hogy mekkora igazság....:-(   Csak, mert imádom Forrest Gump-ot.....

Csupán magamnak írom fel a mai napra, hogy telefonpózna...:-(

Könyörgöm, hová lehet még süllyedni a mocsárban??? Nincs alja???

Nehezen indul az év.....nagyon nehezen.

Most éppen egy mély gödör alján csücsülök, lelkem háborog, a fejem tele van filozofikus gondolatokkal....és azon töprengek, egyáltalán ki akarok-e mászni onnan....

Az élet nem olyan egyszerű, mint gondolnánk....De nem ám!

Hetek óta nem írok, babonából. Ma végre vége....és most már elmondhatom, el merem mondani, mi bántott az utóbbi időben.

Alig, érkezett meg hozzánk édes, drága Zeusz kutyánk, 3 nappal később már a műtőasztalon feküdt :-(

Volt egy duzzanat a lábán, ami egy egyszerűbb vizsgálat alapján daganat gyanús volt :-(  Az állatorvos megoper

álta, kitisztította és szövettanra küldte :-(

Ma tudtuk meg az eredményt, bő két héttel a műtét után. Negatív! Nem rosszindulatú daganat, csupán egy kezeletlen gyulladás. Hallani lehetett a koppanást, ahogy a kő leesett a szívemről :-)

Sajnos, ez az aggódás beárnyékolta a mindennapjainkat, az ünnepeinket is.

De most már vége. Lassan teljesen meggyógyul, és remélem, megkezdődhet hosszú, boldog közös

életünk.

Viszont, ha már a műtő asztalon feküdt, egyúttal az ivartalanítást is megoldották. ( magyarul, megfosztották a golyóitól :-))

Így a drágám több helyen bekötözve, hatalmas tölcsérrel a fején jött haza az orvostól. A varratokat tegnap kiszedték, a tölcsérnek még maradnia kell néhány napig. Nagyon rosszul viseli :-(  De ez érthető. Természetesen rengeteg fotó készült róla így is.

Talán emlékeztek, hogy Bercikémnek is volt ilyen :-(

Ennek kapcsán egyébként született egy poén, természetesen Ádámtól.

Mivel Zeusz mentett kutya, nem tudjuk pontosan sem a korát, sem a származását. Annyit tudunk ( a menhely szerint), hogy az anyja rodéziai ridgeback.....( keress rá a neten!), az apja......nos, aki éppen arra járt :-)

A lényeg. Ádám séta közben rájött, hogy Zeusz anyja egy ridgeback, az apja pedig egy lámpaernyő volt :-)))))

Kedves rokonaim, barátaim, ismerőseim, olvasóim!

Boldog új évet kívánok mindnyájatoknak!

Egészséget, szeretetet, vidámságot!

Jövőre Veletek ugyanitt!!

Egy story. A mai, amin még órák múlva is hatalmasat röhögök :-))

Ádám fiam ( 25 éves, 192 cm magas, feltűnően jóképű és hamarosan jogász diploma lesz a zsebében :-)))))  zserbót sütött.  ( vagyis még a konyhában is otthonosan mozog :-)).

A barátaival készült holnap egy szánkózásra, ami sajnos hóakadály miatt elmarad.

Az az akadálya, hogy nincs hó :-(( Így nem lehet szánkózni :-(

No de maradjunk a lényegnél. Zserbót sütött, ennek nem volt akadálya. Nem találtam viszont a receptemet, ezért felkiabáltam a kicsiknek, hogy nyomtassák ki, ott van a pendrive-omon, zserbó a neve, egy word dokumentum. Azt hiszem, ettől pontosabb, egyértelműbb leírást már nem is adhattam. Erre Tomika lekiabál:

' Anya, az a zserbó recept kell, amelyik Mákos Ilditől van???"

Első pillanatban nem értettem a kérdést, aztán leesett, és már dőltem is a röhögéstől....

Bizony Ildi, ez Te vagy!! ( Csaba Ildi) A mákos pedig egy süti recepted, amit úgy látszik egy helyre írtam a zserbóval. A dokumentum neve ez volt :

zserbó, mákos Ilditől                            és nem          zserbó Mákos Ilditől :-)))))))

Mellesleg a zserbó isteni lett :-))

Nem hiszitek el, hogy mit csináltam ma!   Semmit!!!  :-)))  Hatalmas vigyorral!!

Az úgy volt, hogy reggel, amikor kinyitottam a szemem, és kinéztem az ablakon, úgy döntöttem, világgá megyek :-(

Aztán meggondoltam magam, a fejemre húztam a paplant, és átfordultam a másik oldalamra. Úgy döntöttem, ma nem kelek fel. Aztán beugrott, hogy muszáj, mert Zeuszt el kell vinnem a doki bácsihoz. ( na nem bácsi, csak neki, mert velem szemben van néhány év lemaradása :-)) Így aztán elvánszorogtam a kávéfőzőig...

Cirka 2 óra alatt végeztünk is a dokinál, és akkor még jók voltunk. Ez azért van, mert ő egy annyira "megszállott", állat szerető doki, hogy mindig hatalmas tömeg vár rá...

A váróban ülve egyre tisztábban éreztem, hogy én ma nem csinálok semmit.
Így történt. Hazajöttünk, ledőltem a nappaliban a kanapéra, és filmet néztem. Először A mágus-t, ami igen nagyszerű film volt. Majd A napfény íze -t, félig. Azért félig, mert a film 3 órás, és a kicsik türelmetlenek voltak, hogy foglalom azt a kütyüt, amin a filmek vannak...( nem videó kazetta, és nem dvd, valami külső tároló eszköz :-))  Így aztán, befejezésként még X-man-t is néztem :-))  Jó volt!!

Közben hozattam Ádival kínait ebédre, és hirtelen be is esteledett.

Igaz, hogy szalad a ház az ünnep után, hogy a vasalni való hegyekben áll, hogy......hogy....hogy.....de tudjátok mit?  Nem érdekel! Megvár! Azt gyanítom, senki nem fogja helyettem megcsinálni. Nekem is jár néha egy ilyen nap.

Mert megérdemlem :-)))))

Lassan vége az Ünnepnek...., és valahogy nem érzem, hogy rohadtul kipihent lennék ...:-(

Kedves barátaim, ismerőseim, olvasóim!

Áldott, békés Karácsonyt kívánok mindenkinek!

Kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes :-)  Olvasgatom ezt az arany mondást valakinek a blogján, bocsánat, de már nem emlékszem, hogy hol.

5 hete vesztettük el drága Bercikénket, 6 hónapja Asztrát. Azt mondja az egyik nap Bandika, hogy ő nagyon szereti Bercikét és Asztrát, és nagyon hiányoznak neki.......de kellene neki egy új barát :-)  Édes volt. Őszinte. Így aztán másnap engedélyeztem a férjemnek, hogy keressen egy új kutyust.

Íme, családunk legújabb tagja:  Zeusz!

Ezt a gyönyörűséges kutyát egy vidéki menhelyről fogadtuk örökbe :-)

Korát tekintve 1-2,5 éves lehet :-)  A menhelyen 1-et mondtak, a mi állatorvosunk szerint 2-2,5. Mindegy, már vissza nem adjuk :-)  Annyi, amennyi.

Nagyon rossz sora volt korábbi gazdájánál. ( A menhely előtt). kikötötték, verték, meg akarták ölni a testvérével együtt. A testvére sajnos megszökött félelmében, azóta sem találják.

Tegnap kora délután érkezett. Nagyon félt....pláne, amikor 6-an lerohantuk :-)  Na jó, csak 5-en, a férjemet már ismerte, több, mint 2 órát utaztak együtt az autóban :-)

Ha felé nyúltunk, hogy megsimogassuk, riadtan elhúzódott.....félt a kezünktől. Nem evett, nem ivott, csak a felmosóvizet akarta mindenképpen megkóstolni :-)

Mindent körbe szimatolt, a ház minden zugát bejárta....kivéve az emeletet. Oda egyelőre nem engedtük fel.

Aztán nagyon elfáradt, lefeküdt, és majdnem elaludt.....de nem....csak el-el bóbiskolt. Szerintem félt elaludni, nehogy felébredjen, és kiderüljön, hogy csak álom volt az egész :-)))

Este állatorvosnál volt, megkapta a szükséges ellátást, aztán egy jó nagyot aludt reggelig. Ja, és még este evett leves husit :-))  És ha elé toljuk a vizes tálat, már hajlandó abból inni.

A mai napunk érdekes volt. Reggel nagyon-nagyon örvendezett mindenkinek, ugra-bugrált, virgonckodott....Aztán csalódott volt, amikor látta, hogy mindenki elmegy itthonról :-(  Végül ketten maradtunk. Igen ám, de én dolgoztam az emeleten, ő pedig lent búslakodott.  Aztán persze hazajött mindenki, folytatódott a simizés :-)  Talán meg fogja majd érteni, hogy ez így megy majd nap mint nap.

Ma már rosszalkodott is :-))  Hirtelen ötlettől vezérelve felfeküdt a bőr kanapéra. Na, ez aztán a halálunk!! Gyorsan lezavartam, pár perc múlva újra fent feküdt. Megint lezavartam és jól leszidtam. Csak megérti....előbb-utóbb.

Egyébként úgy tűnik, kezdi elhinni, hogy ez már nem álom :-)  Hogy neki is lett családja, szeretik őt, nem kell kimennie a hidegbe, csak ha szeretne, kap finom ételt és rengeteg szeretet....

Kicsi Zeusz, légy boldog velünk, mi azon leszünk!  Te is légy nagyon-nagyon jó kutyus, és akkor minden rendben lesz!

Remélem, hogy drága Bercikém és Asztrám nem haragszik azért, hogy itt ez a kis jövevény. Azt hiszem, nagyon bírnák egymást :-)

Az én fájdalmam nem enyhül, drága kutyáimat nem felejtettem el, és amíg élek, ott a helyük a szívemben.....   De elég nagy a szívem  ahhoz, hogy sokan beleférjenek, nem igaz? :-)))  És most újra kitártam.....

Na nem azért, mert a fiúk izgultak...:-)  Rutinos koncertezők, különösen az utóbbi időben :-)  Szóval, ma volt az első karácsonyi koncertünk, amolyan vegyes felvágott....ahogy már említettem, a "legjobbakkal" :-)  És majd lesz még kedden is egy.

Talán írtam, hogy az előző koncertre csak 1 db ünneplő nadrágot tudtam venni, nem volt 2 ugyanabból a méretből. Na de, a húgom talált otthon egy megfelelő méretet a Dávid kinőtt ruhái között, és a héten el is jutott hozzánk. Szépen kimostam, kivasaltam, majd amikor hatalmas kapkodás közepette Tomika felvette, kiderült, hogy gáz van a zipzárral. Na, ez eszembe sem jutott :-(  Így aztán, maradt a fekete farmer. Még szerencse, hogy nem ott derült ki :-)  Sebaj, hétvégén megreparálom :-)

Aztán szakadó esőben megérkeztünk a suliba. Már szépen szaporodott a nép. Újabb bosszúság. Elektromos zongora volt felállítva, azon kellett játszani :-(  Márpedig az elektromos zongora nem olyan, mint az igazi. Más a billentése, más a hangja, minden más...:-( Egészen másképpen szól rajta a darab, arról nem is beszélve, hogy minden ismeretlen zongorát illik először kipróbálni....erre pedig nem igen volt lehetőség. Néhány hangot leüthettek ugyan, ami arra pont elég volt, hogy megrémüljenek...

Nem voltunk oda a boldogságtól, de ez van....volt. Ennek ellenére szépen eljátszották a darabjaikat, de igazi zongorán még szebb lett volma.

Na persze, az igazsághoz hozzátartozik, hogy itt nem a zongoristákon volt a hangsúly, alig voltak néhányan. Volt viszont sok furulyás, fuvolás és hárfás...

Nem is gondoltam, hogy a hárfa ilyen csodálatos hangszer. Olyan gyönyörű darabokat hallottunk, különösen a felsőbb évesektől, hogy teljesen odavoltam....

Két nagy lány pedig fuvola-hárfa duót adott elő, ami egyenesen gyönyörűséges volt.

Szóval, valóban nagyszerű dolog a zene, nagyszerű, ha az ember gyerekei zenélnek, és az is nagyon jó, ha időnként másokat is hallunk zenélni. Szép volt!

Bandika ellenőrzője igen szép. Telis tele van 5-ös érdemjeggyel, néha egy-egy 4-es becsúszik. De a héten egy 3-as csúszott be matek röpdogára, ami miatt szomorúak voltunk, de azért nem annyira, mert van vagy 8 db 5-ös még mellette.

Nos, ma amikor beült az autóba délután, felsorolta a napi termést. Töri témazáró 5, magyar témazáró 5, matek témazáró 5......

És akkor megnyugtatott, hogy ne aggódjak a matek miatt, mert simán meglesz az 5-ös félévkor a 3-as ellenére is. Ugyanis ő kiszámolta, hogy az átlaga 5,3 .....:-)))

Hajaj!!!!    Lehet, hogy még nem tanultak átlagot számolni ? :-))))

Csak úgy magamnak. Hogy majd eszembe jusson akkor is, amikor unatkozva ásítozom a semmittevés közepette :-)

Holnap Tominak osztály karácsony. Ma sütöttem egy tepsi sütit. Becsomagoltam az ajándékokat, és ha már ugyis a konyhában voltam, mert főtt a vacsi, sütöttem egy adag ( kettő!) elállós sütit is rosszabb időkre :-)

És közben dolgozom.

Holnap Bandiért fél 3-ra megyek, Tomiért buli után 4-re. Este meg hozzám jönnek mások :-)

Pénteken is hozzám jönnek mások, majd fél 5-re viszem vissza a fiúkat egy újabb zongora koncertre a suliba. Azért újabb, mert két hete már volt egy, de ez most vegyesebb koncert lesz, és itt csak a jobbak lépnek fel :-)  Egész pontosan 4 zongorista, ebből kettő az enyém :-)

Hétvégét ne is említsük!

Hétfőn Bandinak lesz osztály karácsony, de a változatosság kedvéért 4-től fél 6-ig, hogy sötét legyen, és lehessen mécsest gyújtani :-)  Így kettőkor hazahozom, majd 4-re vissza, és fél 6-ra érte. Aznap neki fogok sütni, és az ő ajándékait fogom csomagolni.

És közben azért dolgozom :-)

Aztán kedden végre a várva várt utolsó nap a suliban!!!!  Hurrá!!!  De azért délután 5-re megyünk újabb koncertre, a karácsonyira :-) Jó dolog, ha zenélnek a gyerekek :-)

Tegnap hatalmas doboz ajándékot indítottam útjára a szegény gyerekeknek. Persze, nem nőtt ki a földből, össze kellett gyűjteni, meg kellett vásárolni, és szépen becsomagolni. De egy újabb pipa az életemben.

Hétfőn küldtem be a Luca napi vásárra szánt "szponzor" ajándékokat, persze duplán. Azaz mindkét osztályba, betegesen szem előtt tartva, hogy egyforma értéket kapjanak.

Vasárnap egyesületi mikulás volt itt nálunk, a Háromhegyen. És a pici tér felavatása. Arra 3 féle sütit gyártottam, igaz, kb. a felét vittem el mindnek, a többit itthon megették :-)

És közben dolgozom :-)

Múlt héten nálunk is járt a Mikulás, 8 gyereknek ( + a férjem) hozott csomagot :-)  Szegény, nehéz lehetett...:-)

És persze a rénszarvas is megérkezett a 24 zsákocskával még 1-én, és csináltunk adventi koszorút, és mézeskalács házikót. Mézeskalácsot kétszer is sütöttünk, mert az első dupla adagot megettük frissen :-)

És itt most elvesztettem a fonalat.....

A hosszú távú memóriám már kopik, úgy látszik. A rövid távú sem a legfényesebb :-)  Na persze erre való a papír és ceruza....csak aztán találjam is meg, hogy hová tettem...mármint a papírt.....meg az eszemet :-)

Így telnek a napjaim mostanában. Nem túl fényes, viszont egyáltalán nem nevezhető unalmasnak. És közben még dolgozom, és bevásárolok, és főzök egy hadseregre, és ide-oda rohangálok, ezt-azt elintézek.....nagyon gáz :-(

Megyek is aludni, mert holnap is lesz nap.  Elalvás előtt mindig összeszámolom, hogy hány órát venne igénybe a holnapra szánt tennivaló. És soha nincs annyi órám :-( Így minden este csak azon rágódom, hogy mit nem csináltam meg ma sem. Nem lehetne odébb tolni a karácsonyt pár nappal????

Ha újra születnék, a következő életemben  egy szép nagy medve szeretnék lenni :-)  Aki végig alussza a telet....  Tavasszal kinéznék a barlangomból, és ha nincs elég meleg, még visszabújnék és tovább aludnék :-)  Utána meg elhúznék a Balatonhoz :-))  És puszta kézzel fognám ki a halakat :-))   ( de ez nem fontos :-))

Addig viszont, amíg én én vagyok ( és azért még reménykedem néhány évtizedben :-)), barlang nélkül is aludni szeretnék....a jó meleg takaróm  alatt..... aludni....aludni....aludni....    :-(

....hogy nem hagytam abba a blogírást. Csupán átmenetileg szüneteltetem. Mondjuk még 2 hétig. Ha van még valaki, aki erre jár.

Boldo névnapot kívánok tündér Bandikámnak! :-)))

Az ünnepi vacsi : zöld fűszeres pangasius, majonézes lencsesaláta, fanta szelet.

Ő rendelte :-))

Hmmm, dolgozhatok :-)

Mosogatás közben kinéztem a konyha ablakon, előttem a rózsa ágyás.

Eszembe jutott, hogy Bercike hányszor de hányszor ásta ki a rózsáimat :-)

Nem tudom, mit érzett.....de hatalmas gödröket találtam milliószor. Fogtam a szerszámokat, visszatöltöttem a földet....Másnap újra ki volt ásva :-)  Nagyon haragudtam érte. A fa szegélyt többször befújtam kutya riasztó spray-vel, de ez Bercikét nem hatotta meg :-) Nem tudom, kinek gyártották, mert szerintem a kutyák nem riadtak el a szagtól :-) Nem egy tő rózsám lelte így halálát, nem bírta elviselni az örökös macerát :-)

A bejárat előtt van 3 szép teakfa virágos ládám. Ősszel tavaszi hagymásokat ültetek bele, botanikai tulipánokat, törpe nárciszokat...

Soha nem értettem meg, hogy Bercike miért szereti a virághagymákat. Vagy utálta? Na ezt nem tudom eldönteni. A lényeg. Első alkalommal nagy boldogan tele ültettem a ládákat. Másnap reggel, indulunk otthonról, és azt hittem, elszédülök.....

Minden tiszta föld.....a lépcső, a járda.....és szanaszét hevernek a virághagymák...

Bercike bemászott és kiásta őket :-((  De hogy miért????

A hagymákat kevésbé sajnáltam.....jobban zavart a sok föld, amit össze kellett takarítanom :-(  Nagyon dühös voltam érte, de mit tehettem. Az én hibám volt, nem az övé. Ahol kutya van, ott növény nem nagyon marad meg :-)

Viszont túljártam az eszén. Letakartam hosszú deszkákkal a ládákat :-)

Így nem fért hozzá a hagymákhoz, tavasszal pedig, amikor kihajtottak, már nem bántotta őket. Ki érti ezt???

Ez vagyok én :-)  Ugyanis olyan szörnyű kínzásoknak teszem ki  a kicsi fiaimat, amilyen kegyetlenek még a középkorban sem voltak :-)

Először is megpárolom az arcukat ( kamillás gőzzel inhalálnak, hogy a nátha minél hamarabb kijöjjön)

Utána meg is sütöm, pirítom....( infra lámpázás orrüreg, arcüreg...)

Végül Salvus vízzel, gépi inhalálás következik, amitől meg nem kapnak levegőt.... :-))

Folytassam?

Hűűű, de sokat idegeskedtünk miatta. A férjem nem egyszer mondta azt mérgében, ő nem megy utána, nem kergeti, neki ilyen rossz kutya nem is kell....:-)  Aztán persze az utolsó pillanatig kűzdött az életéért...:-(

Szóval, kopó lévén ment az orra után :-) És mivel mi hegy aljában lakunk, tökéletes helyszín " vadászásra". Így aztán, amint tehette, kisurrant a kapun egy óvatlan pillanatban, és uccu.....

Ha nem voltunk elég figyelmesek, a lábunk között surrant ki, arról már nem is beszélve, ha tárva-nyitva maradt a kapu. Amit sajnos a szórakozott férjem igen gyakran megtett. Mármint, hogy nyitva hagyta a kaput. Ezért egy időben vettem egy harapós kutya táblát barkács üzletben, átírtam szökős kutyára, és a nagykapura drótoztam :-)

Néha működött, néha még ez sem :-((

Amikor Berci megszökött, akkor riasztottam a gyerekeket, és futás. Ahányan voltunk, annyi felé. A hegyre fel, mert legtöbbször arra indult, a szomszéd utcákba....a szélrózsa minden irányába :-)  Mindig utól értük :-))) Az volt a szerencsénk, hogy ha számára érdekes szagot talált, ott elidőzött. És az, hogy láttuk, merre indul. De hiába kiabáltunk utána, megállt egy pillanatra, hátranézett......majd még gyorsabban futott tovább...:-))

Totál szófogadatlan volt. Legalábbis, ha szabad volt. A kerten belül szótfogadott. Ugye, micsoda intelligencia?? Hiszen tudta, ott nincs "menekvés", meg kell tenni, amit mondonak neki. Különösen, ha férjem mondta. Ő volt a falkavezér.

De láttátok volna az a viselkedést! Mint egy durcás gyerek, aki nem akar valamit, de muszáj.....Nagy keservesen feltápászkodott, és szörnyű "kínok" között elvonszolta magát oda, ahová kellett....:-))))  Mindig hülyére röhögtük magunkat. Annyira de annyira okos volt...

Egy alkalommal rábeszélte Astrát is, hogy szökjönek együtt a nyitva hagyott kiskapun :-))) Ebből is látszik, mennyire szerették egymást, mert Astra soha de soha nem ment ki a kapun egyedül :-)) Ő boldog volt, hogy van családja, szeretik, etetik, jó melegben lakhat, dehogy akart ő világgá menni!!! De Bercikével elment. Sajnos, tél volt és sötét...Szaladtunk utánuk. Bercit Ádám valahol a hegyen "elfogta", de Astra nem lett meg. Szegény kis lükém elkóricált :-(( Nagyon aggódtunk miatta. Bercit hazahoztuk, Astrát kerestük tovább. Nyitva hagytuk a kaput, hogy be tudjon jönni, mert tudtuk, hogy ő hazajön....Csak ugye egyre esteledett....

Egyszer jöttünk vissza a hegyről, amikor megláttunk itt lent egy nagy sötét foltot...Bizony, Astra megérkezett :-)))  Rohantunk nagy örömmel, csak közben eltelt másfél óra, és igen fáradtak és kétségbeesettek voltunk.

Egy másik alkalommal szintén együtt szöktek, de akkor nappal volt. Ádi rohant a hegyre, szokás szerint. Egyszer csak a sűrűjéből előjött Astra és rettenetesen örvendezett, hogy megtalálták :-)))

És bizony volt olyan is, hogy Berci egy nap kétszer is megszökött :-( Az igazat megvallva, az esetek 80 %-ában a férjem hagyta nyitva a kaput, amit soha nem tudtam megérteni, hogy miért nem tudja megszokni, hogy a kutya szökik és vigyázni kell.

Nem írtam még arról, hogy a lakótelepen természetesen pórázzal sétáltattuk. Volt jó kis kifutó póráza, tudott szaladgálni, de nem tudott elmenni. Ez persze nem igaz, mert a póráz mégiscsak póráz. Ami néha bizony elszakadt. Akkor aztán lehetett kergetni Bercit, ráaádásul fénykorában iszonyat gyorsan tudott futni. De ez ritkán fordult elő, komolyabb emlékeim nincsenek is róla. JA, még annyi, hogy nem egyszer előfordult, hogy nem elaszakadt a póráz, hanem egyszerűen kirántotta a kezünkből :-)))

A legmókásabb ( utólag) történetek a Balatonnál fordultak elő. Ott sokat sétáltunk, és sokat kergettük :-)) De volt olyan, amikor nem vettük észre, hogy meglógott, csak a nyitott kaput láttuk. Mondanom sem kell, akkor sem ő nyitotta ki. :-)

Akkor aztán nagy bajban voltunk, merre induljunk. Többfelé. Egy alkalommal két utcával odébb a fiúk meglátták egy kertben játszani egy vizslával. Képzeljétek, befogták, hogy ne menjen tovább! Odament a vizslához a kerítéshez, és mivel ismerték, bevitték, hogy majd érte megyünk.....Hát, nagyon boldogok voltunk. Azóta én is befogok minden tekergő kutyát, és keresem a nyakörvén a gazdi számát.

De volt ettől cikibb eset is. Berci futott, a fiúk utána....Egy nyaralónál tárva-nyitva a nagykapu, éppen indultak vagy érkeztek...Berci be az udvarra, a fiúk utána....ösztönösen....Futottak egy kört, aztán ki és tovább.....Szerencsénk volt. A lakó nem kergette őket vasvillával :-)) Valahogy sikerült Bercit is megfogni, és elmagyaráztam a gyerekeknek, hogy nem lehet egy idegen udvarába berohanni......:-)

Hirtelen ezek jutottak eszembe. És az, hogy júniusban egy ismerőst kikísértem a kapunk, és az én lábam mellett szökött ki.....De pár méter után utolértem, hiszen már nem volt olyan gyors. És ez csak néhány hónapja volt :-((

Ilyenkor mindig megfogadtam, nekem nem lesz többé "biglim" ( beaglem), mert ilyen rossz kutya nekem nem kell. De igazából véve azért nem lesz, mert még egy ilyen beagle, mint ő volt, nem született a Földön, silány utánzat pedig nem kell.

Ő még akkor született, amikor nem volt elterjedt fajta, nem voltak túltenyésztve, gyönyörű testfelépítéssel, arcberendezéssel, kiemelkedően magas intelligenciával  rendelkezett. Az állatorvos is megmondta....:-) A rendelőben is csodájára jártak, hogy ilyen jól bírja magát 15 évesen, és ilyen gyönyörű :-)

Tavaly nyáron meg a szomszéd megkérdezte, hogy új kutyánk van-e? Mert úgy rohangált a kerítésnél, olyan virgonc volt, mint egy fiatal kutyus :-)

Az idén télen-tavasszal pedig még mindkét kutyusunk a kerítés előtt rohangálva ugatta a motoros postást :-))) Meg bárkit.

És meg sem fordult a fejünkben, hogy elveszíthetjük őket. És most egyik sincs ...:-((

Nagyon hiányoznak. Keresem a alvó helyükön őket, sokszor kinézek a kertbe, hátha meglátom......amerre az utolsó hetekben sétálgatott.. A konyhából a kapura látok mosogatás közben...mindig ott feküdtek, együtt, összebújva.

Azt meséltem már, hogy Astra ki tudta nyitni a bejárati ajtót?? :-))) Leült, és a mancsával lenyomta a kilincset :-)  És kész, szabad volt a pálya....be lehetett jönni :-))

Nagyon haragudtam érte, mert a fehér műanyag ajtó mindig csupa sár volt. meg a kilincs is :-)))

Amikor már Astra nem volt, Bercike csak ült az ajtó előtt mereven, és várt.....sokáig....hátha valaki észreveszi és beengedi :-))) Mert jó ideig nem ugatott Astra halála után. Aztán, amikor újra ugatott, már vakkantott egyet-egyet, és meghallottuk...  A végén már megint nem ugatott :-((( CSak állt a terasz ajtóban és várt.....

Most kellene valami frappáns befejezés, de nem jut eszembe semmi. Mára ennyi.

Nem vagyok mostanában a helyzet magaslatán. Fáradt vagyok, sokat dolgozom. 4 napja pedig egyfolytában fáj a fejem :-((  Pedig nem vagyok fejfájós.

A kicsik betegek lettek :-(  Bercike nagyon hiányzik :-(  Amúgy meg ez a rettenetes idő.

Rájöttem, én medve szeretnék lenni. Téli álmot szeretnék aludni. Mert legszívesebben csak aludnék ebben a szörnyű időben. Egyébként nem vagyok depis. Csak leszek, ha nem történik valami....

Bercike mindent megevett. Még azt is, ami nem volt ehető :-(Most, hogy végig gondolom, hogy mi minden történt, rájövök, hogy mennyit aggódtunk miatta az évek alatt. Egyébként hajlamos voltam elfelejteni :-)

Soha nem tudta, hol a határ. Bevallom, néha mi sem. De amikor azt láttuk, hogy olyan kövér, mint egy hordó, és alig tud járni, akkor már tudtuk :-)

Bercike annyit evett, amennyihez hozzájutott. Előtte nem lehetett otthagyni az ételt, hogy majd napközben szépen megeszi.....Ő azonnal felfalt mindent, amit lehetett. Meg azt is,. amit nem. Pl. az Astra ételét. És az a jámbor, csupa szeretet hatalmas kutya szó nélkül tűrte.....mert annyira szerette az ő Bercikéjét :-)  Nagyon ritkán előfordult, hogy rámorgott. Gondolom, akkor már nagyon éhes volt :-)

Nos, nézzük először az ehetőket. Évekig azt ette, amit mi :-) Imádta a kínait :-) Ahogy mi is. És az egyik kedvence a tökfőzelék volt :-)  Ahogy én készítem. De nem válogatott. Szerette a zöldségeket, a tésztákat, és persze a husit is :-)

Az almát képes volt kilopkodni a garázsból ( és a körtét is), ami nem lett volna baj, ha meg is eszi. De amikor azt láttam, hogy 8-10 alma hever a ház előtt, és mindbe bele van harapva...:-))) Na, akkor nm dícsértem meg érte.

Mondanom sem kell, hogy a sütiért, a csokiért rajongott :-)) Mint az egész család. Éééééés, nagyon szerette a fagyit :-)) És a jégkrémet :-))

Amikor Astra is megérkezett hozzánk, már nem ehettek azt, amit mi :-) Nem volt akkora kondér, amiben tudtam volna főzni. De többnyire főztem nekik. Csirke far-hátat, zöldséggel, rizzsel. Persze, ha volt maradék, azt is megkapták.

De amit nem kapott meg, azt igyekezett megszerezni magának. Még a lakótelepen laktunk, amikor egy vasárnapi ebéd közben beosont a konyhába.....felállt a szekrénynél....és lerántotta a húsos tálat egy fél tyúkkal!!! Ami a levesben főtt. Hát, akkor sem dícsértem meg.

Egy másik alkalommal a gyümölcsös vanília krémes palacsintát kívánta meg tőlünk. Ha kért volna, adtam volna belőle..:-) De nem, ő felállt az asztalhoz, és a palacsinta kilógó végét elkapva egyetlen nyeléssel zsupsz le!!! Képzeljetek el egy nagy duci töltött palacsintát! :-) Rosszul lettem a látványtól!! Egészben lenyelte. Mivel Bercike végtelenül okos volt, tudta jól, ez az egyetlen lehetősége, hogy ne vegyük el tőle :-))

Néhány éve egy puha oldalas csont állt keresztbe a szájában. Éppen a szülinapom volt, hétvége, amikor Ádám rohant kétségbeesve, hogy valami megakadt a torkában, próbálja kikaparni, és már vérzik is.....Na, ugrás az autóba, és rohanás egyenesen az állatkórházba....Hála égnek nem volt nagy baj, kiszedték, kicsit felsértette a szájpadlását, ennyi....De jól ránk hozta a frászt!!

És mos arról egy pár gondolat, amit nem kellett volna :-(

Megette az etető tálját :-(( Darabokban találtuk az udvaron, és ahogy próbáltuk összeilleszteni, bizony hiányzott belőle :-(( Megette a gumi labdáját :-( Különböző műanyag játékokat, alkatrészeket,,,,kerti locsoló elemet....mindent, ami rágható volt :-( Ezért kaptak fém tálakat, elvettük a játékokat, és igyekeztünk odafigyelni, hogy ne hagyjunk előtte semmi rághatót. De megrágta a fa vadászkerítést is :-(

A papírzsepik napi szinten voltak, de ezt lehet, hogy direkt csinálta. Ugyanis, amikor felkapott egy zsepit, szaladtunk kekszért.....erre a zsepit kiköpte, a kekszet megette :-(  Nem kellett hozzá nagy ész, hogy rájöjjön, zsepiért kekszet kap :-))

Hogy mi mekkora balekok voltunk!!! Ez eddig nem is esett le :-))

Egy alkalommal a Balatonnál sült hekk-et vittünk haza vacsira. Nagyon vigyáztunk, nehogy hozzáférjen. De nem sikerült. Valahogyan a vacsora végén egy egész gerincoszlopot sikerült lerántania és szintén egyben lenyelni :-(  És persze soha nem lett semmi baja :-))

Aztán, szintén a Balatonnál grilleztünk. Na persze, hogy ő is szeretett volna. A sütőről levett alufólia tálcát azon melegében kinyalta :-) Ez még nem lett volna baj, de egyszer egy egészen nagy alufóliát egyben megevett...:-(  Az ok a már ismert: nehogy elvegyük tőle :-(

Igaz, hogy nem lett semmi baja, de nagyon sokat idegeskedtünk miatta. Szaladtunk az orvosnak telefonálni, vagy vittük az orvoshoz, most mi legyen.....Aztán vártunk, figyeltünk, kijön-e, nem akad-e el.....Szörnyű, miket művelt :-)  Az én drága kicsi beaglem :-)

Hirtelen ezek jutottak eszembe, de lesz még biztosan több történetem is.

Legközelebb viszont a szökéseiről fogok írni.